Az inflációs kozmológia leírja a korai Univerzum azon szakaszát, amikor az egy exponenciális táguláson ment keresztül. A gyors tágulás számos dolgot megmagyaráz, mint például a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás (CMBR) majdnem tökéletes izotrópiáját. A legelterjedtebb vélekedés szerint, egy hipotetikus skalármező, az inflaton okozhatta ezt az inflációt, amíg annak a vákuum várható értéke egy metastabil hamis vákuumból lassan legördült a valós vákuumba.
A probléma az elképzeléssel, az inflációs modellek közötti “ad hoc” választással kapcsolatos. A szakirodalomban sok skalármezőt javasolnak, amelyeket a CMBR-ből nyert adatok nem zárnak ki, és amelyek jól leírják az inflációt, így naiv módon választani egyet közülük “ad hoc” jellegűnek tűnik.
Ebben a munkában a pályázó célja volt elvégezni a szakirodalomban fellelhető valamennyi modellre az úgynevezett lassú-legördülés (slow-roll) analízist, ami lehetővé teszi a modell jóslatainak összehasonlítását a legújabb adatokkal.
Elképzelhetjük az inflációt úgy, mintha egy labda legördülne egy dombról. Ha a labda elég alacsonyra kerül, vagy elég meredeken gördül, az infláció leáll. E feltételekből meghatározható az inflaton végső állapota. A kezdő állapotát megkapjuk, ha megvizsgáljuk, hogy eleget „gördült”-e, azaz eleget tágult-e az Univerzum.
Könnyen kezelhető, nyílt Wolfram Mathematica kódot hozott létre. Először Patrik meghatározta az infláció végét, felhasználva a matematikai feltételeket az infláció leállására, majd az infláció kezdetét számolta ki egy integrál numerikus elvégzésével.
Megvizsgált 19 egyparaméteres modellt. Létrehozott egy adatbázist, amelyből az inflációt kutatók megállapíthatják, hogy az általuk vizsgált paraméterek melyik modellel mutatnak egyezést.
Az adatbázis kiépítéséhez felhasznált módszert és eljárást általánosíthatjuk, például az űrkutatásban különös fontossággal bíró mágneses árnyékolás vizsgálatára is. Így a kozmológiai adatbázisnál alkalmazott módszer már sokkal szélesebb kutatói és társadalmi rétegek számára biztosítana lehetőséget.